Szeretõ

2013 július 26. | Szerző: Pocii

Az az érzés, mikor reggel felébredsz és ott találod magad mellett.Nézed, hogy alszik. Végigsimítasz az arcán és egy száraz csókkal az új napra kelted. Pár percig nézitek egymást. Összefonódva fekszetek. Lélekben felkészültök az újabb napokra, amiket egymás nélkül kell majd eltöltenetek.Az arcát az emlékeidbe akarosd vésni, hosszan nézed, simogatod tekinteteddel a vonásait. A pillanat varázsa megszũnik, amikor az ébresztõ megszólal. Sietve összepakoltok és egy hosszú csókkal az útjára engeded….

Folytonos csalódás

2013 július 3. | Szerző: Pocii

Már meg sem lepõdök az embereken.Konkrétan a saját szüleimen sem. Már szinte nem is várom azokat a szavakat tõlük, hogy ‘kérem’ vagy ‘köszönöm’. Egy idõ után, sok sok idõ után viszont már fájni tud.Az, hogy egész nap kitettem a lelkem a családomért, senkinek nem tũnik fel.Senkinek nem tũnik fel, hogy elpakoltam a szobájukat saját akaratból, elmosogattam, megcsináltam mindent. És mindezt miért? A nagy semmiért. Ó, pontosabban újabb teendõkért, amik újabb kéremet vagy köszönömöt sem tartalmaznak. Kíváncsi vagyok mi történne, ha egy nap tényleg nem csinálnék semmit.

Ha végre 18 leszek, biztos, hogy elköltözöm. Hozzá költöznék. Nem érdekelne semmi. Már nincs sok hátra, röpke háromnegyed év, de kínszenvedés lesz kibírni.
Az is nehéz dolog, hogy soha, sehová nem engednek el. Fõleg, ami Vele kapcsolatos. Nem mehettem el pl a 18. szülinapi meglepetésbulira se a családjával. Elegem van? egy kicsit. egy kicsit nagyon.. De amikor itt lesz az ideje, Hozzá fogok költözni és ebben senki nen akadályozhat meg.

Kell egy kis áramszünet

2013 július 2. | Szerző: Pocii

Sziasztok 🙂
Kicsit mostanában elhavazódtam a nyárban. Sikeresen letettem két elõrehozott érettségit, az egyik közel 100%os lett, a másik ténylegesen 100% lett. 🙂 Igazán büszke vagyok magamra. Most várom, hogy visszahívjon a fõnököm, hogy van-e munka. Gondoltam, hogy jelentkezem még egy hostess-stúdióba, semmi komoly munka, csak rendezvényeken jegyszedés, ruhatároskodás ilyesmik. Igazából még engedélyre van szükségem a szüleimtõl, nem hiszem, hogy meglesz, de azért megpróbálom.
Mostanában otthon vagyok, kishugimra vigyázok, takarítok, kitanulom a fõzés technikáját. 🙂 Ma például hagymás-tejfölös krumplit csináltam ebédre, múltkor sikert arattam a saját módra elkészített spagettimmel. Nemrég muszakát csináltam, úgyhogy ilyen szinten is elégedett vagyok magammal.
Örülök, hogy mostanában minden jól alakul, nagyon boldog vagyok, mert Valaki már egy éve boldoggá tesz. 🙂